Te elmentél, s utánad
gyász és fájdalom maradt.
Hiányod már fáj nagyon,
Lelkem sajgó fájdalom.
Már nem lesz oly pillanat,
Mikor téged láthatlak.
Már csak szívemmel látlak,
S hallom kedves hangodat.
Csak emlék mi megmaradt,
Képem őrzi arcodat.
Videón hallom hangodat,
Nézem mozdulatodat.
Arcod amely mosolygott,
Minden bajt is megoldott.
Mindenkit csak szerettél,
Néha bút is ismertél.
Barátságod legendás,
Rólad zengenek ódát.
Hegyen, völgyön, s még messzebb,
Ment a levél mindenkinek.
Verset írni szerettél.
Mindenkinek küldöttél.
Ha válasz jött örültél,
S még egy levelet küldtél.
Mindenkinek küldöttél.
Ha válasz jött örültél,
S még egy levelet küldtél.
Templomba is elmentél,
Ott presbiter is lettél.
Istenfélő emberek,
Vettek körbe Tégedet.
Énekkarba is jártál,
Hangod zengett a kórusnál.
Oda menni szerettél,
Mindenkinek örültél.
Kis kertedbe kimentél,
Esett, villámlott a teraszon ültél.
Locsolni is szerettél,
Kapáltál, ástál s diót törtél.
Végezted a dolgodat,
Munka nélkül nem maradsz.
Tettél, vettél, szerettél,
Fájó lábbal szenvedtél.
Amikor már nem ettél,
S a kórházban szenvedtél.
Nekem mindent köszöntél.
Meghalni haza jöttél.
Jött a sok vendég sereg
Köszöntöttek Tégedet.
Tőled mi így búcsúzunk.
Emléked szívünkben hordjuk.
Lelkem őrzi lényedet.
Fényezi a lelkemet.
Ápolom emlékedet,
Gépelem verseidet.
S ha letelik életem,
S lezárul majd két szemem.
Egyszer majdan, egykoron
TALÁLKOZUNK majd tudom.
Lányod: Marika
2017. július 4.
