hétfő

VERSEIM


TAVASSZAL 

 GOLGOTA

 APÁMNAK

MEGJÖTTEK  A FECSKÉK, TE ELMENTÉL



dátum:

FELTÁMADÁS





Porból lettél, s porrá leszel.
Így szól Atyád, s így ismered.
De porod megmarad, ez az mi feltámad,
Dicső testbe, örök fénybe, az örök létre.


Orbán Mária


2017. november 30.



dátum:
Címkék:

CSILLAG FÉNY 2.




Csillagok fénye, a messzeségbe,
A sötét éjből, távoli fényből,
A mindenségből jössz felém.
Lelked elér, s szívem HAZATÉR.
Orbán Mária

2017. november 30.

dátum:
Címkék:

CSILLAG FÉNY




Csillagok útján járva,
És ím hozzád vágyva
Kereslek én,
A szív peremén.
Hol az ég, s föld összeér,
Kereslek én.
Sötét éjszakába, Téged várva,
Kutatlak én.
Csillagok fénye, vigyáz az éjre.
Békét ígérve jössz felém.
Hunyorgó csillagok, béke árad ott.
Nézek az égre, távoli fénybe.
Lelked ott ragyog, békét áraszt most.
Nézek feléd, lényed elér,
Betölt, feltölt, érzem én…
Hogy jössz felém.
Szívem nyugodt, nem üres már most.
Érzi a lelkem, hogy béke van bennem.
A mindenható Isten, Ő aki teremt,
S Aki megment, világot, embert, mindent.
Orbán Mária


2017. november 28.


dátum:
Címkék:

MEGTARTÓ




Szív ki nem mondhat, mennyire szeret,
Karom tartom gyenge kezed felett.  
Vigyázok Rád, őrzöm életed,
Óvlak, védlek, minden bajtól Téged.
Csendben őrködöm, fogom a kezed,
Szívem mindig csak Hozzád vezet.
Kedves lényed betölti lelkemet,
Örökké megőrzöm emlékedet.
Orbán Mária


2017. október 20.

dátum:
Címkék:

CSILLAGOK – EMLÉKEZÉS




Kihunyt egy fény az éjszakába,
Nem ragyog már életed lángja.
Lelkem  jöttöd hiába várja,
Nézek  messze az éjszakába.
Távoli helyeken jársz már,
Lelkem megtalál, vissza vár.
Mert az anyag  múlandó,
De a szeretet örökké való.
Orbán Mária


2017. augusztus 7.


dátum:
Címkék:

TAVASSZAL


Tavasz van, ébred a természet,
Szívemben is tavasz kél.
Kisüt a nap,
Éled a remény.

 Tulipánok, nárciszok,
Illatos jázminok.
Szívem repes,
S boldog vagyok.

 Orbán Mária

2016. június 30.
                               VISSZA

dátum:
Címkék:

MEGJÖTTEK A FECSKÉK, TE ELMENTÉL



Tavasz van, virul a rét,
Megjöttek a fecskék,
De Te már elmentél,
S többé vissza sose térsz.
Nem jöhetsz vissza,
Mert nem ez már lakhelyed.
Krisztus kegyelméből,
Helyet készített Neked.
Arany város vesz körül,
Az angyal sereg mind örül.
S Isten dicső trónjánál,
Téged örök élet vár.
Lelked békére talál.
Már csak nekünk fáj,
Hogy nem vagy velünk már.
Örökké emlékszünk RÁD.
Orbán Mária                                  


2017. július 6.
Válasz Orbán László: A fecskék elköltöztek című versre.

dátum:
Címkék: ,

HAJNALBAN



Hasad a hajnal,
Ébred a táj.
Madár dal hallik
Mindenhonnan már.

 Szarka cserreg a fán,
Üvöltve süvít a szél.
S hallod már?
Szinte zenél.

 A szív remél...
Egy szebb jövőt,
Egy boldogat,
Hol minden rossz elmarad.

 Hol nincs már rossz,
A szív nem gonosz.
Hol a jóság, szeretet
Tölti be a szíveket.

         x   x   x

 S a fény ragyog.
Szívem telve most.
Veled, ki szeret,
Örökké engemet.
Orbán Mária
2018. június 27. 

                                            VISSZA
dátum:
Címkék:

APÁMNAK



Te elmentél, s utánad                                          
gyász és fájdalom maradt.                                  
Hiányod már fáj nagyon,                                     
Lelkem sajgó fájdalom.          

Már nem lesz oly pillanat,                                   
Mikor téged láthatlak.                                        
Már csak szívemmel látlak,                                
S hallom kedves hangodat.


Csak emlék mi megmaradt,                                
Képem őrzi arcodat.                                             
Videón hallom hangodat,                                   
Nézem mozdulatodat.   



Arcod amely mosolygott,                                     
Minden bajt is megoldott.                                   
Mindenkit csak szerettél,                                     
Néha bút is ismertél.     



Barátságod legendás,                                            
Rólad zengenek ódát.                                            
Hegyen, völgyön, s még messzebb,
Ment a levél mindenkinek.  



Verset írni szerettél.

 Mindenkinek küldöttél.

 Ha válasz jött örültél,

 S még egy levelet küldtél.

Templomba is elmentél,     
Ott presbiter is lettél.
Istenfélő emberek,
Vettek körbe Tégedet.

Énekkarba is jártál,
 Hangod zengett a kórusnál.
 Oda menni szerettél,
 Mindenkinek örültél.

Kis kertedbe kimentél,
Esett, villámlott a teraszon ültél.
Locsolni is szerettél,
Kapáltál, ástál s diót törtél.

Végezted a dolgodat,
Munka nélkül nem maradsz.
Tettél, vettél, szerettél,
Fájó lábbal szenvedtél.

Amikor már nem ettél,
S a kórházban szenvedtél.
Nekem mindent köszöntél.
Meghalni haza jöttél.

Jött a sok vendég sereg
Köszöntöttek Tégedet.
Tőled mi így búcsúzunk.
Emléked szívünkben hordjuk.

Lelkem őrzi lényedet.
Fényezi a lelkemet.
Ápolom emlékedet,
Gépelem verseidet.

S ha letelik életem,
S lezárul majd két szemem.
Egyszer majdan, egykoron
TALÁLKOZUNK majd tudom.

Örök szeretettel:
Lányod:  Marika


2017. július 4.

dátum:
Címkék:

ŐSZ




Esik az eső és borult a táj,
Levelek százai hullanak már.
Megjött az ősz, és kihalt a táj,
Eszembe jutsz, s az elmúlás fáj.
Zörög a levél és ködös a táj,
Avarral borított a szürke sár.
Elmúlik az élet, elmúlt a nyár,
Téged hiába várlak, nem jössz már.
Orbán Mária



2017. szeptember 17.

dátum:
Címkék:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)